Na, bazdmeg....

Hallgat: Thriving Ivory - Flowers For A Ghost
Mért baj az, ha más vagyok? Kit zavar? Mit tettem, hogy ezt érdemeltem? Ráhajtottam valaha is valamelyik osztálytársamra? Céloztam arra ebben a két hétben, hogy szívesen járnék vele?

Reméltem, hogy normális emberek módjára fel tudjuk dolgozni a híreket. De nem. Inkább, mint egy óvodás, csámcsognak rajta. Úgy értem, hahó, emberek, mégis csak 14-15évesek vagyunk, nem hat! Olyan nagy dolog?
- Alázzanak meg.
Nem érdekel.
- Gúnyoljanak.
Csak hajrá.
- Beszéljenek ki a hátam mögött.
Szarok rá.
De ne hazudjanak! Kikérem magamnak, hogy majdnem elsírtam magam, mikor megtudtam, hogy meg akarnak szívatni Jöjjenek csak, állom a sarat. Dobáljanak, gúnyoljanak, mutogassanak, szóljanak be - a végén úgy is ők fogják a legjobban szívni. A karma visszavág, én ezzel tisztában vagyok.
Ez már a pofátlanság teteje. Öt évig azt hallgassam, hogy "Nézd, ott a biszex!" És ha az vagyok?
Persze, most jönnek a szövegekkel, hogy még fiatal vagyok, és ez csak valami klázadós baromság. Ez hülyeség. Egyszerűen hihetetlen. Pofám leszakad az ilyenektől! Ráadásul Adél ki is parodizált. Jézusom, biszex vagyok, hova szarjak? ISTENEMMM.
byebye.♥